Honlap címe

 Minden rossz időszakot megelőz 1 nagyon rosz döntés a múltban. Nos én sajnos 2 éven át

döntöttem rosszul. ez az oldal bemutatja a körülbelül 1 éves utam Debrecenből a francia idegenlégióba. Mielött kapnám a szidásokat igen csak a kiképzést csináltam és mindent nem irok le.

Kik mennek a légióba és miért? mennyire kell elkeseredett szar élet, hogy az ember oda jusson?

Mi is az az idegenlégó? 

Nekem az ámokfutásom végállomása volt és szerencsésnek mondhatom magam, hogy megléptem a döntést, hogy belépek és mégnagyobb szerencse, hogy megláttam az egész lényegét és ki tudtam szállni ujraszületve, uj fejjel és új életnézettel.

Párizsba jelentkeztem a Fort Nogent légiós erődben. Úgy mentem be, hogy meghalhatok es nincs mit veszítenem. Szerintem csak igy lehet bemenni, normalis egesszeges gondolatokkal az ember nem megy be. Londonból mentem busszal és épp annyi pénzem volt, hogy a buszt kifizetem amikor a Nogent-be ellenőrizték a cuccom öszvissz 2euró 10cent volt nálam meg 6 szál töltött cigi mégis mindig volt cigim amig benn voltam. 

Ami eljuttatott a légióba az a szerencsejáték szenvedélybetegségem. Más nem motivállt csak ami pénzem van azt kockéztatni és hajtottam az adrenalint mert egyre több és több kellet, hogy izgalomba jöjjek. Küzdelem a kaszinók ellen. Eleinte izgalmas a ruletten a 10 eurós tét a piroson de aztan nekikell pukkasztani a szériákat 20-30 eurókkal. És észre sem veszem ahogy bekebelez a kaszinó és kicsontozva enged ki újra az utcára kisemmizve, depressziósan. Meghalhatok hisz ényleg semmi értelmem és értékem. nincs semmim nincs mit veszíteni. A légiótól reméltem, hogy visszakapok vagy visszanyerek magamnak egy kis becsületet. MIndensesetre a játékról leszoktam. Volt egy Magyar kaporal chef aki épp úgy ment légiósnak mint én. Ő is a játék betegsége elől menekült és leszokott. Nekem is ment és teljesen átgondoltam az életet is.